1974. november 23-án születtem, Ajkán. Jelenleg Ajka - Csingervölgyben, a Parkerdőben élek párommal és kislányommal. Középiskolás éveimet Veszprémben töltöttem, ahol vegyész-technikusi oklevelet szereztem. Később üzleti menedzser asszisztens, és vendéglátó üzletvezetőnek tanultam. Életemben mindig jelen volt a festészet, bár az általam elvégzett iskolák nem keresztezték a képzőművészet vonalát. A nagy álom, hogy képzőművészetet tanuljak, mindezidáig álom maradt, de a valóságban nem távolodtam el a tervtől. Folyamatos alkotással képzem magam, így alakítom saját utamat, egyéniségemet. Érzelmeim kifejezésének eszköze a festészet lett.

 Gyermekkorom óta szívesen ragadok ecsetet, családi és baráti lakásokat díszítenek munkáim. Készítettem különböző méretű és témájú falfestményeket, üzlethelyiségekbe és gyerekszobákba, nappalikba egyaránt. A hozzám legközelebb álló anyag most az üveg. Festményeket és dísztárgyakat készítek erre az anyagra, speciális oldószeres gyantaalapú festékkel. Mindig csodáltam az üveg adta különleges csillogást, ragyogást. Az üvegfestészet nagyon régre tekint vissza, már a régi rómaiak is használták ezt a technikát, főleg a templomok, kastélyok és várak ablakait díszítették vele. Napjainkban újból reneszánszát éli, ez a nem mindennapi képzőművészeti ág. Festészeti témáimban gyakran szerepel az ókori Egyiptom világa, vagy India ezer arca. Mindkét témának meg van a saját színvilága: Egyiptomra jellemző az arany csillogása, a sivatagi homok színe és a ragyogó kék. A Fáraók és Királyok tökéletes előkelősége, és a hieroglifák lenyűgöznek. India más: harsány és élénk színek, a sárga ragyogása és a vörös izzása együtt szinte energiát adnak a szemlélőnek. Élénken foglalkoztat az ezotéria, mindez alkotásaimban is tükröződik, hiszen a művészetnek is az útkeresés, a szép és az élvezhető megmutatása a célja. Az alkotás akkor éri el a célját, ha megragadja a befogadó figyelmét, elgondolkodásra készteti. Egy ezoterikus kép kiváló lakásdísz lehet. Más gondolatokat ébreszt bennünk, ha fáradtak vagyunk, és más, ha jókedvűen lépünk a szobánkba. A festmények érzelmekből és érzésekből születnek. A bánat, a fájdalom, a vágy és a szerelem mindennapjaink része. Alkotásaim gyakori témája a mese. Fontos, hogy életünkben jelen legyenek, a mindennapi örömöket apró csodákként kell megélni. Ez segít, hogy újult erővel kezdjünk neki a holnapnak. 

 Sent Exűpéri, Kis Herceg című könyvének klasszikussá vált idézete illik ide:

 „ Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan.”

 A festményeket sem csak a szemünkkel, hanem a szívünkkel kell nézni, hiszen a művészet lényege abban rejlik, hogy ott lapul a csalódásokban, a fájdalmakban, de ott lapul az örömökben is. Azt hiszem az üvegfestészetben találtam meg önmagamat.

  Ha elképzelünk egy félszárnyú madarat, hirtelen átérezzük a tragédiát is: nem teljesítheti küldetését, amit a természet oly nagy szigorral oltott belé.

 Ha elképzeljük a festészet művészetét közönség nélkül, hasonló a tragédia.

 Ezért örülök nagyon annak, hogy immár a hatodik festménykiállításomon vagyok túl, alig két éven belül.

Jelenleg egy mesekönyv illusztrációján dolgozom, melyet egy kedves úriember írt: Kunbaracsi Gáspár János., aki az Ajkai Szépírók Asztaltársaság főszerkesztője. Egy számomra új technikát választottam az illusztrációk elkészítéséhez. Aquarell képeket készítek.

A hétköznapokban elsősorban anyuka vagyok, hétvégeken pedig a párom által üzemeltetett Park Vendéglőben és Vendégházakban segédkezem.

Szabadidőmben (nem túl sok) a művészetnek élek, folyamatos alkotásvágy ég bennem. Ez teszi teljessé az életem.

Végezetül egy Goethe idézettel szeretnék elköszönni:

„Keresd az életben mindig a szépet!

Ragadd meg azt is, amit más észre sem vesz!

S ha cudar is sokszor az élet, mindig találni benne kedveset, szépet!”

Szmatona Anikó

üvegfestőnő